Pontosan ennyi meccs telt el eddig a szezonból és megpróbálnám összefoglalni a történteket. Kicsit sztorisan nem a statisztikákra alapozva.

Mindenki nagyon várta a szezon kezdetett. Az első meccs a már-már kedvenc ellenfélé vált Buffalo ellen tökéletes alkalom volt a szezon első győzelmét begyűjteni. Rettenetes játékot produkáltunk, a csatárok alig 20 lövést tudtak Miller kapujára lőni, míg a szablyások közel 40-szer próbálták bevenni a jól helytálló LeClaire kapuját. A 2-1-es vereség ha jól megnézzük még hízelgő is volt számunkra. Másnap menni kellett Torontóba, ahol az elmúlt időkben nem sok pont jutott nekünk. Nagy változás vártam a csapattól, de ismét csődöt mondott minden csapatrész. A Leafs könnyedén gázolt át a csapaton és otthon egy sima ötöst hintett a hazai szurkolók nagy örömére (vége: 5-1). Ezután már Clouston is be látta hogy itt bizony lépni kell. A sorok megbontásával próbálkozott a Ovecskinnel felálló Washington ellenébe. Itt végre lehetett egy kis tüzet látni a csapatban, végig meccsben voltunk velük. Végül a hosszabbításban jött AO és eldöntötte a mérkőzést. Egy pontot már szereztünk és a játék is bizakodásra adott okot. A rákövetkező mérkőzésen a szezont Európában fantasztikusan kezdő (2W) Carolinát láttuk vendégül. Kapuban ismét LeClaire állt akinek ez volt a 4. mérkőzése 6 nap alatt. Meg is lett az eredménye 4 perc után le kellett cserélni sérülés miatt. Szerintem a sérülésben közrejátszhatott a nagy terhelés amit az elmúlt meccseken kapott.  A helyére a tavaly élete szezonját produkáló Brian Elliott érkezett. Elliott megállta a helyé a kapuban és a csapat végre megszerezte első győzelmét a szezonban Fisher vezérletével, aki 2 góllal járult hozzá a sikerhez. Hétvégén azonban egy újabb nagy (divízió) rivális várt akik ellen egy győzelem már értékesebb lett volna. A Montreal ellen 1 perc után már is hátrányba kerültünk, de a csapat felállt a 3-1-es vezetést szerzett. A Canadiens végül nagyot küzdve rendes játékidőben megfordította a meccset és ezzel egy újabb fájó vereséget szenvedtünk. Nem sok pihenő volt és már is jött a Crosbyt soraiban tudó Penguins. Ez a meccs már-már a torontóit idézte. Elliottnak hamar mennie kellett, mert nem bírt a pingvinek lövéseivel, így a nagy reménység Robin Lehner mutatkozhatott be a csapatban. Bár 5-2-es sima vereséget szenvedtünk láthattuk a jövő nagy reménységének beharangozott ifjú svéd kapust. A meccs után 3 nap szünet következett ami alatt rendet lehetett tenni a fejekben. Ismét a Sabres következett, de olyan este volt ez a szurkolók szemében amit sosem felejtenek el ugyanis Alfredsson kapitány megszerezte karrierje 1000. NHL pontját és nem is alibi gólpasszokkal hanem stílusos egy mesterhármast szerzett. Ezúttal esélyt sem adott a csapat a Buffalonak a győzelemre. Másnap újra meccset kellett játszani ismét a Canadiens ellen, de most otthon fogadhattuk őket. A csapat egy tökéletes este után ismét csődöt mondott és egy szégyenteljes 3-0-s vereséget szenvedett hazai pályán. Két nap alatt léptünk előre egyet, de kettőt hátra is. Kedden elöszőr játszhatunk a szezon során egy nyugati csapattal. Általában a nyugati csapatok ellen rendre elvéreztünk, de most kihasználva a phoenixi cserekapus LaBarbera gyenge napját, sima 5-2es sikerrel lehoztuk a meccset. Nagyott játszott az eddig semmit nem mutató Kovalev. Két góllal és gólpasszal járult hozzá a csapat sikeréhez.

Na és most milyen a csapat? Mindenki vonja le a következtetést, de hatalmas hullámvasutazás volt eddig nagy zakókkal és szép győzelmekkel.